THAT'S WHAT HE SAID THURSDAY #4

 

A Chapter Break book blogon találtam a That’s What He Said nevezetű posztsorozatot, és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, bevezetem ezt az én blogomra is.

Szeretem összegyűjteni és visszaolvasgatni a kedvenc idézeteimet a kedvenc könyveimből és ez a sorozat pontosan ezzel is foglalkozik. Az egésznek az a lényege, hogy kiválasztunk egy férfi karaktert és tőle a legeslegkedvencebb megszólalásunkat mutatjuk be a bejegyzésben. Azt, hogy egy hónapban csak egy ilyet hozol vagy minden héten csütörtökön egyet, azt mindenki maga döntheti el. Én a második verziót tervezem, tehát minden héten egy.

A mai bejegyzésben egy hatalmas Vörös pöttyös kedvencem kerül a középpontba, ez pedig nem más, mint Katie McGarry Pushing the Limits – Feszülő húr című regénye. Ez az egyik legmeghatóbb és legszebb regény, amit a Könyvmolyképzőtől olvastam. Ebből pedig Noah Hutchinst emelném ki, aki az egész sorozat során számomra az egyik legjobb karakter, most pedig tőle hozok három idézetet:

– Sose múlik el – feleltem. – A fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz.

Néha, mikor látod a határt, úgy gondolod, jó ötlet átlépni – amíg meg nem teszed.

Nem az volt a legborzasztóbb fajta sírás, amit mindenki láthatott – a jajveszékelés az utcasarkon, a ruhák megszaggatása. Nem, a legszörnyűbb az volt, amikor a lelked zokogott, és bármit is tettél, nem lehetett megvigasztalni. A lélek egy része elsorvadt, azon a részen pedig, amelyik túlélte, sebhely keletkezett.

Ti olvastátok már a Feszülő húr sorozatot? Ha igen, mi a véleményetek róla? Van kedvenc idézetetek? Melyik a kedvenc részetek? :)