MAKE YOU SMILE MONDAY #6
A hétfőhöz alapvetően az emberek nagy része negatívan áll hozzá, amit teljesen meg is lehet érteni. Újra menni kell suliba, dolgozni kell, ebből következik, hogy korán kell kelni reggelente, messze van még a hétvége és a többi és a többi.
Szóval arra
gondoltam, hogy tegyük ezt egy kicsit vidámabbá könyvekből vett idézetekkel. A Make You Smile Monday a nevéből
adódóan és az előzőekből felvázoltak alapján minden hétfőn fog jelentkezni
viccesebbnél viccesebb regényes pillanatokkal (szám szerint mindig
öttel).
Remélem
elnyeri a tetszéseteket! :) Kommentbe jöhetnek a véleményeitek és, hogy melyik
idézet volt a kedvencetek az itt felsoroltak közül.
–
Mi folyik itt? – lépett be a termünkbe Máday.
–
Máday néni, boldog karácsonyt! – üdvözölte Zsolti lelkesen az
igazgatóhelyettest, aztán körbenézett, hogy mit adhatna neki. Végül
megállapodott a tekintete a tanári asztalon lévő karácsonyfán (?), odalépett,
majd két karral átölelve megemelte, és Máday felé igyekezett vele,
– Nagy Zsolt, mit művelsz? – kérdezte Máday megrökönyödve, és hátrálni kezdett.
– Kifejezem a szeretetemet. Tessék. Ez az öné! – nyújtogatta a fát, ami mögül alig látszott ki.
– Nagy Zsolt, hagyjál már békén! – motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon fordult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utánaeredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz.
– Nagy Zsolt, mit művelsz? – kérdezte Máday megrökönyödve, és hátrálni kezdett.
– Kifejezem a szeretetemet. Tessék. Ez az öné! – nyújtogatta a fát, ami mögül alig látszott ki.
– Nagy Zsolt, hagyjál már békén! – motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon fordult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utánaeredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz.
– Máday néni, itt hagyta a fáját! A kutyafáját.
Muhahaha – üldözte tovább az igazgatóhelyettest, akinek végül az irodájába
került a karácsonyfánk.
~
Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 7. – Útvesztő ~
Ő:
Amíg a klotyón
voltál, kitöröltem az iPododról az összes 1 Direction-számot. Szívesen!
Én: Miiii??? Megölellek!
Ő: Pucéron?
(…)
Én: Megöllek! Azt akartam írni, hogy megöllek. Az a rohadt autokorrekt!
Ő: Peeersze! Kend csak a telefonra!
Én: Pofa be!
Ő: Asszem, valaki ölelgetni akar engem…
Én: Jó éjt, Graham!
Ő: Bizti nem akarsz visszajönni egy kis ölelkezésre?
Én: Fúj! Soha.
Én: Miiii??? Megölellek!
Ő: Pucéron?
(…)
Én: Megöllek! Azt akartam írni, hogy megöllek. Az a rohadt autokorrekt!
Ő: Peeersze! Kend csak a telefonra!
Én: Pofa be!
Ő: Asszem, valaki ölelgetni akar engem…
Én: Jó éjt, Graham!
Ő: Bizti nem akarsz visszajönni egy kis ölelkezésre?
Én: Fúj! Soha.
~ Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet ~
–
Jace-hez jöttünk – felelte Clary. – Jól van?
– Nem tudom – mondta Magnus. – Máskor is szokott mozdulatlanul feküdni a padlón?
– Nem tudom – mondta Magnus. – Máskor is szokott mozdulatlanul feküdni a padlón?
~
Cassandra Clare: City of Ashes – Hamuváros ~
–
(…) A karddal elboldogulsz?
– Persze. Főleg, ha az ellenfelemnél nincs.
– Persze. Főleg, ha az ellenfelemnél nincs.
~
Jennifer A. Nielsen: The False Prince – A hamis herceg ~
–
Tudjátok, hogy ki vagyok?
–
Mindenki tudja, hogy ki vagy – érkezett a válasz.
–
Jó, oké, csak nem úgy viselkedtetek, mint akik… – kerestem a szavakat.
–
Nem ájultunk el? – segített ki Puding.
–
Ja – ismertem be megkönnyebbülve.
–
Elájuljunk?
–
Nem, nem, dehogy! – nevettem.
–
Mer' elájulunk, ha akarod.
~
Leiner Laura: Késtél ~
/Fejlécképek forrása: Pinterest/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése