NOSZTALGIA PÉNTEK #4

A negyedik Nosztalgia Péntekkel elérkeztünk az utolsó előtti Szent Johanna Gimis részhez, hétfőn pedig a Kalauzzal be is fejeződik. Jövőhéten ilyenkor már a Bexi-sorozat lesz a középpontban, ebből kezdem el összegyűjtögetni a legjobb pillanatokat.

De most koncentráljunk inkább az Örökké című részre, ugyanis ma ebből a kötetből mutatom meg nektek a számomra legkedvesebb részeket.

Mint mindig ezeknél a bejegyzéseknél, most is lehetnek benne spoilerek, így csak azoknak ajánlom, akik már olvasták a könyveket.

Nektek melyek a kedvenc idézeteitek?

Az előző részek:

Kezdet: ITT

Együtt: ITT

Egyedül: ITT

Barátok: ITT

Remény: ITT

Ketten: ITT

Útvesztő: ITT

#1 Fő az őszinteség

Magamról:

„Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán”
„Tisztelt Tanár úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné”

#2 A szülők tisztában vannak dolgokkal

Magamról:

„Tisztelt Szülő! A fia szörnyen neveletlen! Gondos tanárnő”
„Tisztelt Tanárnő! Tudom. Harasztiné”

#3 Édes becézések

Ezek után a nap a következőképpen telt: bárki bárkinek szólt, a legnyálasabb, legcikibb és legbénább becézéssel illette. Például Macuval így zajlott a párbeszédünk:
– Drágám, ideadnád a francia szótáradat? – kiáltotta nekem, mire Cortez a fejét fogva röhögött, én pedig széles vigyorral kiszedtem a táskámból a szótárt.
– Mézes puszedlim, már megint otthon felejtetted? – nyújtottam felé.
– Igen. Örök hála, kis kabócám – vette el.
– Menjetek már a fenébe! – kiabálta Zsolti lángvörös fejjel.
– Cicuska, ne idegeskedj – nézett rá Robi „kedvesen”. Komolyan, dőltünk a röhögéstől.

#4 Jófiú – rosszfiú

– Ember! – állt meg Ricsi Cortez előtt. – Végre nem egyedül vagyok tizenkilenc.
– Ja, siettem, ahogy tudtam – felelte Cortez.
– Na, valami tetkó vagy akármi? – cukkolta Ricsi, Cortez meg mosolyogva megrázta a fejét.
– Á, tartanom kell a szépfiú imidzsem.
– Vágom. Én húztam a rosszfiú cetlit.

#5 Tilos

– Soha, ismétlem, soha, sőt Andris és Robi kedvéért elmagyarázom, hogy a soha azt jelenti, hogy a büdös életben nem fordulhat elő, hogy a húgom közületek szóba álljon valakivel! – oltotta le a fiúkat.
– Nyugi, poén volt. Kitti jó fej kölyök – csapott Zsolti Kinga húgának a vállára, aki nem túl bájosan követte a mozdulatot a tekintetével. – A kis ördögűző – kapta vissza a kezét Zsolti a biztonság kedvéért, mintha csak közel nyúlt volna egy ketrechez, ami valami vadállatot zár el a külvilágtól.

#6 12/b

– Nos. A következő a helyzet. Az osztályunk tizenkét fő. Ebből én, Renáta, Gábor és Jacques rendelkezik kellő ésszel és kitartással. Cortez és Dave szintén nem reménytelen eset, helyén van az agyuk, de nem arra használják, amire kéne, így ők nem felelnek meg a „csapatvezető” posztra.
– Hah. Megint felnyomtam a suli wifijének biztonsági kulcsát – nézeti fel Dave büszkén az iPadjéből.
– Igen, erről beszélek – motyogta Kinga. – Tehát van hat ember, akinek van agya, a többi osztálytársunk sajnálatos módon retardált – nézett körbe. Senki nem vette nagyon magára a minősítést, ez az általános megítélése a 12/b-nek.

#7 Érzékeny búcsú

Magamról: Búcsú Máday nénihez
A búcsú oly drámai,

Mint mikor elvesznek a fájljai,
A módszere kissé spártai,

De nem tudnám Önt bántani.
Most elmegyek tanulni más tárgyait,

De örökké szeretni fogom, Máday!

#8 Divat

– Hé, a gyereken adidas cipő van? – tűnödött Macu.
– Még jó hogy. Nem járhat topisan. Akkor nem lenne menő – magyarázta Ricsi, aki nagy szerepet vállalt Virág öccsének nevelésében.

#9 Ez már elismerés!

Máday azzal zárta a beszédet, hogy ne feledjük, a Szent Johannába bármikor visszavárnak minket, ha úgy érezzük, egyszerűen csak jöjjünk el egy régi tanárunkhoz, mindig szívesen látják az elballagott diákokat.
– Máday néni! – állt fel Zsolti újra. – Én biztosan visszajövök majd. Szeretem magát! – tette a szívére a kezét. Máday sóhajtva bólintott.
– Nagy Zsolt! Én is bírlak – legyintett, majd fütty és tapsvihar közepette lesétált az emelvényről.Hát, ez nem volt mindennapi.

#10 Múzsa

– A költészet napja van – csuktam be a könyvemet zavartan.
– Igaz is! – jutott Zsolti eszébe. – Máday néni, ön a múzsám. Ihlessen meg!
– Nagy Zsolt, hagyjál már! – rázta meg a fejét az igazgatóhelyettes, és indult befelé az épületbe. Zsolti pedig szokás szerint üldözőbe vette.

#11 Kicsi móki

– Kicsi móki, kicsi móki – dalolta Zsolti Jacko dalát.Vagy valami hasonlót.
– Ha még egyszer ezt énekled, én megöllek – suttogta Ricsi.
– Mér'? – értetlenkedett Zsolti.
– Az „Annie, Are You Ok?” – magyarázta meg Cortez a félreértést.
– Mi? Nemáá' – döbbent le Zsolti – Mindig azt hittem hogy „Kicsi móki”.
– És az mi a franc – vihogott Ricsi.
– Nem érted? Kicsi móki! – ismételte Zsolti, mintha csak velünk lenne gond, hogy ezt így nem értjük.

#12 Gyors javítás

Kémiaóra elején Gondos fürkészve nézett végig a társaságon.
– Te, ott! – mutatott hátra.
– Ki, én? – kérdezte Macu.
– Igen, te. Gyere ki felelni – intett a tanárnő.
– Miért pont én? – ráncolta a szemöldökét.
A tanárnő a vörös (piros?) hajkoronája alól idegesen meredt Macura, aki végül felállt és kisétált a tanári asztalhoz.
– Miért mindig én felelek? – értetlenkedett tovább.
– Miért, a múlt órán is te feleltél? – ráncolta a homlokát a tanárnő, és fogával csikorgatott egyet a szájában lévő cukron vagy neutronon. Ki tudja.
– Múlt órán? – tűnődött Macu. – Hogyne, persze – füllentett.
– Valóban? Miért nincs beírva?
– Mert ránk csöngettek – kamuzott tovább, én pedig a fejemet fogva figyeltem a jelenetet, miközben a fiúk tátott szájjal, „ezt nem hiszem el, mekkora ötlet!” pillantással meredtek rá.
– Értem. Hányast kaptál? – nyitotta ki Gondos a naplót.
– Öhm. Javító felelet volt, és négyes lett – köhintett Macu, aki nem mert bevállalni egy kamu ötöst, mert az túl feltűnő lett volna. Gyors észjárású osztálytársunk megelégedett az ajándék négyessel is.

#13 ♥

Cortez kirakott a házunk előtt, én pedig a táskám vállpántját gyűrögettem, és folyamatosan gondolkoztam.
– Hogy fér el ennyi minden a fejedben? – kérdezte mosolyogva, mire elnevettem magam.
– Kinyírják egymást a gondolataim, így mindig van hely az újnak.
– Aha. Győzzön az erősebb?
– Olyasmi – bólogattam. – Bejössz? – kérdeztem, remélve, hogy együtt töltjük a délutánt.
– Nem, mennem kell. A másik barátnőm már így is kiborult, mert állandóan veled lógok.
– Szegény.
– Ja, ez van – hajolt oda hozzám, és egy igen ráérős csókkal (khm) búcsúztunk el.

– Egyébként… – kezdtem halkan, de Cortez félbeszakított.
– A nagyanyámat viszem vásárolni.
– Ó, értem – vigyorogtam. – Sosem tudom, hogy melyik énedért vagyok oda jobban. A jófiú vagy a rosszfiú…
– Ne olvass több lányregényt – égetett be, mire kínosan felnevettem.
– Most a Száll a kakukk fészkére című könyvet olvasom.
– Oké. Olvass elmebetegekről. Az jobb.

#14 Szerenád = óbégatás

– A Szent Johanna végzősei soha nem szerenádoznak. Ezért van a végzősök bálja. Ebben az iskolában ez a búcsú a tanároktól.
– Akkor nem óbégathatunk Máday ablaka előtt? Nemár! – szenvedett Zsolti, mert szerintem ő igen jól elképzelte már a jelenetet.