NOSZTALGIA HÉTFŐ #5
És
elérkeztünk ide is. Ezzel a bejegyzéssel véget ért a Szent Johannás rész,
péntektől már a Bexi-sorozat lesz a középpontban.
#6
Frangol
Én
nagyon szerettem csinálni a Szent Johanna Gimis részeket, imádom ezt a
könyvsorozatot, ez szerettette meg velem az olvasást, nagyon hálás vagyok
emiatt az írónőnek! :) ♥ Nagyszerű érzés volt összegyűjtögetni a kedvenc
pillanataimat, jó érzéssel töltött el.
Bár
a Bexi-sorozatnak nemrég lett vége, de már alig várom, hogy elkezdhessem
ezekből a kötetekből is kigyűjtögetni a legkedvencebb részeket. Ebből is lesz
egy jópár. ;) #márker♥
Most
pedig nem húzom tovább a szót, jöjjenek is a számomra legjobb idézetek a
Kalauzból.
Az előző részek:
Kezdet: ITT
Együtt: ITT
Egyedül: ITT
Barátok: ITT
Remény: ITT
Ketten: ITT
Útvesztő: ITT
Örökké: ITT
#1
7 pecsétes titok
Paranoid
képzelgéseim miatt az SzJG nemcsak hogy Giminapló munkacímen volt
elmentve, de a kötetek mappája titkosítva volt, és a Word dokumentum
megnyitásához jelszó kellett, ami kis- és nagybetűt, valamint számokat is
tartalmazott. A kész kéziratot soha nem mailben küldtem a szerkesztőmnek, hanem
személyesen adtam át. Terveim szerint sötétben, egy elhagyatott sikátorban
történt volna az „átadás”, szemerkélő esőben, de ez meghiúsult, így csak
szimplán bevittem CD-n a kiadóba. Pedig menő filmjelenet lett volna. Na,
mindegy.
#2
Tó vagy hegy?
–
Virág, a Pilis egy tó – szólt Zsolti vihogva.
– Úúú. De jó. Lehet benne fürdeni is? – kapkodta a fejét Virág.
– Ne már! Ne mondj neki rosszat! – löktem meg Zsolti vállát.
– Emó, dehogy tó. Az egy hegy – ölelte át Ricsi, és Virág válla fölött a tekintetemet kereste. – Ugye? – tátogta, én pedig hangosan felröhögve bólintottam.
– Úúú. De jó. Lehet benne fürdeni is? – kapkodta a fejét Virág.
– Ne már! Ne mondj neki rosszat! – löktem meg Zsolti vállát.
– Emó, dehogy tó. Az egy hegy – ölelte át Ricsi, és Virág válla fölött a tekintetemet kereste. – Ugye? – tátogta, én pedig hangosan felröhögve bólintottam.
#3
Egy-egy
Andris
kibotorkált a táblához, és unottan megállt előtte.
– Radnóti Miklós – nézett rá Kardos.
– Ady Endre – felelte Andris.
– Tessék? – csodálkozott a tanár, Andris pedig összeráncolt szemöldökkel nézett rá.
– Nem az a feladat, hogy a tanár úr mond egy költőt, és én is mondok egyet?
– Radnóti Miklós – nézett rá Kardos.
– Ady Endre – felelte Andris.
– Tessék? – csodálkozott a tanár, Andris pedig összeráncolt szemöldökkel nézett rá.
– Nem az a feladat, hogy a tanár úr mond egy költőt, és én is mondok egyet?
#4
Fejlődés
Cortez
visszaült a helyére, én meg óvatosan hátrafordultam, hogy csekkoljam a jegyét.
Hű. Egy hármas. Wow.
– Ügyes – suttogtam büszkén.
– Rossz hatással vagy rám. Mi lesz így a menő hírnevemmel? – kérdezte szemtelen mosollyal.
– De hát puskáztál – nevettem el magam halkan.
– Ja, de én írtam a puskát. Vagyis készültem.
– Ügyes – suttogtam büszkén.
– Rossz hatással vagy rám. Mi lesz így a menő hírnevemmel? – kérdezte szemtelen mosollyal.
– De hát puskáztál – nevettem el magam halkan.
– Ja, de én írtam a puskát. Vagyis készültem.
#5
Hétvégi program
–
Akkor szombaton mozi, megnézzük azt a béna filmet, amit annyira vártál…
– Jó – vigyorodtam el boldogan. Tökmindegy, hogy Cortez „lebénázza” az általam annyira várt brit kosztümös filmet, akkor is megnézi velem, szóval ezen nem akadnék fenn. – Kapok nachost?
– Nem tudom – húzta el a száját. – Állandóan veszekednem kell miattad. Miért nem jó a popcorn? Legalább azt halkan eszed – röhögött ki.
Tény és való, hogy állandóan csúnyán néznek ránk a többi sorból, meg pisszegnek, amikor chipset eszem. De azt nem lehet halkan enni!
– De a nachost szeretem! Cortez becenévvel ezt értékelned kéne – nevettem fel.
– Jó, legyen nachos is. De paprikát nem kapsz. Attól meg köhögsz.
– Oké, akkor paprika nem kell. Pedig úgy finom… – próbálkoztam tovább.
– Pont a filmek felét nem látom miattad. Mondjuk, amiket te nézel, talán nem is baj – mosolyodott el, én pedig hangosan felröhögtem.
– Oké, akkor a moziban a béna brit film, utána pedig te választasz DVD-t – ajánlottam fel. Corteznek tetszett az ötlet, simán belement, úgyhogy a szombatot a jelek szerint megint nála töltöm… ☺
– Jó – vigyorodtam el boldogan. Tökmindegy, hogy Cortez „lebénázza” az általam annyira várt brit kosztümös filmet, akkor is megnézi velem, szóval ezen nem akadnék fenn. – Kapok nachost?
– Nem tudom – húzta el a száját. – Állandóan veszekednem kell miattad. Miért nem jó a popcorn? Legalább azt halkan eszed – röhögött ki.
Tény és való, hogy állandóan csúnyán néznek ránk a többi sorból, meg pisszegnek, amikor chipset eszem. De azt nem lehet halkan enni!
– De a nachost szeretem! Cortez becenévvel ezt értékelned kéne – nevettem fel.
– Jó, legyen nachos is. De paprikát nem kapsz. Attól meg köhögsz.
– Oké, akkor paprika nem kell. Pedig úgy finom… – próbálkoztam tovább.
– Pont a filmek felét nem látom miattad. Mondjuk, amiket te nézel, talán nem is baj – mosolyodott el, én pedig hangosan felröhögtem.
– Oké, akkor a moziban a béna brit film, utána pedig te választasz DVD-t – ajánlottam fel. Corteznek tetszett az ötlet, simán belement, úgyhogy a szombatot a jelek szerint megint nála töltöm… ☺
#6
Frangol
– Na, kezdd az elejétől – nézett
bele a füzetembe, én pedig két kézzel beletúrtam a hajamba, és lehunyt szemmel
kezdtem sorolni.
– Apa, le father, anya, la mother, könyv, le book, könyvek, les books, asztal, la table, diák, le student – itt félbehagytam, mert közben kinyitottam a szemem, és Cortezre néztem. Ő a füzetem mögé rejtette az arcát, a válla rázkódott, amiből rögtön tudtam, hogy nevet.
– Mi az? – kérdeztem fülig vörösödve. Utálom, ha olyanért nevetnek ki, amit nem értek. Ki szereti? – A kiejtésem rossz? – tudakoltam rémülten, mire nagy nehezen abbahagyta a nevetést, és felnézett a füzetemből.
– Ez egy új nyelv? A frangol? – kérdezte, még mindig mosolyogva.
– Miért?
– Apa, le father, anya, la mother, könyv, le book, könyvek, les books, asztal, la table, diák, le student – itt félbehagytam, mert közben kinyitottam a szemem, és Cortezre néztem. Ő a füzetem mögé rejtette az arcát, a válla rázkódott, amiből rögtön tudtam, hogy nevet.
– Mi az? – kérdeztem fülig vörösödve. Utálom, ha olyanért nevetnek ki, amit nem értek. Ki szereti? – A kiejtésem rossz? – tudakoltam rémülten, mire nagy nehezen abbahagyta a nevetést, és felnézett a füzetemből.
– Ez egy új nyelv? A frangol? – kérdezte, még mindig mosolyogva.
– Miért?
(Cortez belenézett a füzetembe,
aztán a tollával a kezében közelebb húzta a székét hozzám, és úgy kezdte
magyarázni, hogy az angolban nincs a tárgyaknak neme, meg ilyesmi.)
#7
Szorgalmas diák…vagy mégsem?
Visszatartott
röhögéssel fordultam előre. A tanár éppen Dave egyesét magyarázta meg, azzal,
hogy a Google második oldalán találta a fogalmazást.
– Tanár úr, erre csak egy magyarázat lehet – vakargatta az állát Dave. – Valaki feltörte a gépem, ellopta a dolgozatomat, és feltöltötte a netre – panaszolta sértetten.
Kardos pislogás nélkül meredt rá.
– Ez mind szép és jó, Felmayer. Csakhogy a feltöltés dátuma tavalyelőtti – vigyorgott gúnyosan.
– Ó igen, és mindennek már két éve. Még tizedikben megírtam ezt a dolgozatot. Szeretek előre készülni… – tette hozzá gyorsan Dave. Hát, ezt azért senki nem vette be, úgyhogy maradt az egyes. Szegény.
– Tanár úr, erre csak egy magyarázat lehet – vakargatta az állát Dave. – Valaki feltörte a gépem, ellopta a dolgozatomat, és feltöltötte a netre – panaszolta sértetten.
Kardos pislogás nélkül meredt rá.
– Ez mind szép és jó, Felmayer. Csakhogy a feltöltés dátuma tavalyelőtti – vigyorgott gúnyosan.
– Ó igen, és mindennek már két éve. Még tizedikben megírtam ezt a dolgozatot. Szeretek előre készülni… – tette hozzá gyorsan Dave. Hát, ezt azért senki nem vette be, úgyhogy maradt az egyes. Szegény.
#8
Ricsi és az olvasás
–
Most mi van? – forgolódott Ricsi.
– Vége a szakkörnek – szólt rá Kardos.
– De mi lett Percy Jaksonnal? – kérdezte idegesen.
– Hát… ez az első része volt, amit elmondtam. De van folytatása is.
– Jó, de miért nem mondtad tovább?
– Mert lejárt az idő.
– De ez így tré.
– Vedd ki a könyvet, és olvasd el – tanácsoltam mosolyogva.
– Jó, persze, majd rájössz – oltott le azonnal. – Inkább meséld el.
– Meséljem el? – röhögtem fel őszintén.
– Ja. Hazafelé.
– Oké, elmesélem. De hidd el, olvasva nagyon hangulatos…
– Ren! Felejtsd el, hogy elolvasom. Csak szépen lassan. Idén ezek szerint könyvtárba fogok járni. Jövőre talán elolvasok egy tartalmat. Két-három év múlva talán kinyitok egy könyvet…
– Vége a szakkörnek – szólt rá Kardos.
– De mi lett Percy Jaksonnal? – kérdezte idegesen.
– Hát… ez az első része volt, amit elmondtam. De van folytatása is.
– Jó, de miért nem mondtad tovább?
– Mert lejárt az idő.
– De ez így tré.
– Vedd ki a könyvet, és olvasd el – tanácsoltam mosolyogva.
– Jó, persze, majd rájössz – oltott le azonnal. – Inkább meséld el.
– Meséljem el? – röhögtem fel őszintén.
– Ja. Hazafelé.
– Oké, elmesélem. De hidd el, olvasva nagyon hangulatos…
– Ren! Felejtsd el, hogy elolvasom. Csak szépen lassan. Idén ezek szerint könyvtárba fogok járni. Jövőre talán elolvasok egy tartalmat. Két-három év múlva talán kinyitok egy könyvet…
– Mikor olvasol el egy egész fejezetet? –
számolgattam.
– A harmincadik szülinapomon. Nagy nap lesz a
világnak.
– Az biztos – veregettem meg a karját.
#9
Musical
–
Mondj egy musicalt, amiben jó a zene – nézett rám, és bár nem látszott, tudom,
hogy a pilóta fazonú napszemüvege mögött mosolygós volt a szeme.
– Grease – vágtam rá azonnal.
– Te jó ég – röhögte el magát.
– Vagy a Mamma mia!
– Oké, Reni, a Beatles és Oasis elnézve, hozzád tartozik. De ha ABBA-t fogsz hallgatni, beszélnünk kell – közölte, én meg ösztönösen felnevettem.
– Nem szakíthatsz velem az ABBA miatt! Az nem ér! – tettettem felháborodást.
– Csak ha énekelni is fogod – mondta komolyan. – A világból ki lehet kergetni a Dancing Queennel.
– Miért? Olyan jó! Hogy is van? „You can dance, you can jive…” – kezdtem énekelni, mire Cortez fél kézzel a kormányt fogta, a másik kezével pedig a fejét.
– Tévedtem. Van egy rosszabb dolog a Dancing Queennél – ismerte be.
– Mi az?
– A kiejtésed.
Megvontam a vállam, Cortez pedig mosolyogva felém pillantott. Hát, mégsem dobott az ABBA miatt. Amúgy pedig, „you are the dancing queen, young and sweet… only seventeeen”. ☺
A suli elé érve a többiek felénk fordulva köszöntek.
– Mi van, Cortez, nyúzottnak tűnsz – biccentett Ricsi.
– Ja. A svéddel jöttem suliba – legyintett, én meg megállás nélkül röhögtem.
– Mi? – kérdezte Dave.
– Reni ABBA-t énekel – avatta be a többieket, akiktől azonnal kaptam egy nagy adag „fúúúúj”-t.
– Miért? Van tök jó számuk. Izé, melyik is az, amelyik tudod. Olyan… valami queen – gondolkozott Virág.
– Dancing Queen – bólintottam nevetve.
– Nemááár – hőbörgött Zsolti, és úgy tűnt, már a szám címe is fájdalmat okoz neki.
– Úúú, hogy is kezdődik? – vakarta a homlokát Virág.
– Nem tudom, nem jut eszembe. Pedig mindjárt megvan – gondolkoztam nagyon.
– „Friday night and the lights are low…” – mondta Dave, mire mindannyian felé fordultunk.
– Mondd, hogy gugliztad és nem fejből tudod – hőkölt hátra Ricsi.
Dave vigyorogva felénk mutatta a telefonját, amivel kinetezte a lyricset.
– Na, azért – könnyebbült meg Zsolti.
– Pszt. Reni – suttogta Dave, mire odahajoltam hozzá. – Amúgy tudom a szövegét.
– Komolyan? – kérdeztem halkan.
– Persze.
– Én is – mosolyogtam.
– Majd webkamerán karaokézunk egyet rá, jó?
– Mindenképp – bólogattam. ☺
– Mit pusmogtok ti ott? – kérdezte Zsolti.
– Semmit – feleltük egyszerre. Virág tovább énekelgette a számot, én is bekapcsolódtam, a fiúk pedig pislogás nélkül meredtek ránk.
– Mit műveltek? – lépett hozzánk Kinga.
– Csak énekelgetünk – vigyorgott Virág.
– Ez annyira tipikus – rázta meg a fejét lesajnálóan. – Mindenből ki akartok hagyni. Márpedig a refrén az enyém – fonta össze a karját maga előtt.
– Csoportos szakítás? – kérdezte Zsolti, mire mindenki felröhögött.
– Grease – vágtam rá azonnal.
– Te jó ég – röhögte el magát.
– Vagy a Mamma mia!
– Oké, Reni, a Beatles és Oasis elnézve, hozzád tartozik. De ha ABBA-t fogsz hallgatni, beszélnünk kell – közölte, én meg ösztönösen felnevettem.
– Nem szakíthatsz velem az ABBA miatt! Az nem ér! – tettettem felháborodást.
– Csak ha énekelni is fogod – mondta komolyan. – A világból ki lehet kergetni a Dancing Queennel.
– Miért? Olyan jó! Hogy is van? „You can dance, you can jive…” – kezdtem énekelni, mire Cortez fél kézzel a kormányt fogta, a másik kezével pedig a fejét.
– Tévedtem. Van egy rosszabb dolog a Dancing Queennél – ismerte be.
– Mi az?
– A kiejtésed.
Megvontam a vállam, Cortez pedig mosolyogva felém pillantott. Hát, mégsem dobott az ABBA miatt. Amúgy pedig, „you are the dancing queen, young and sweet… only seventeeen”. ☺
A suli elé érve a többiek felénk fordulva köszöntek.
– Mi van, Cortez, nyúzottnak tűnsz – biccentett Ricsi.
– Ja. A svéddel jöttem suliba – legyintett, én meg megállás nélkül röhögtem.
– Mi? – kérdezte Dave.
– Reni ABBA-t énekel – avatta be a többieket, akiktől azonnal kaptam egy nagy adag „fúúúúj”-t.
– Miért? Van tök jó számuk. Izé, melyik is az, amelyik tudod. Olyan… valami queen – gondolkozott Virág.
– Dancing Queen – bólintottam nevetve.
– Nemááár – hőbörgött Zsolti, és úgy tűnt, már a szám címe is fájdalmat okoz neki.
– Úúú, hogy is kezdődik? – vakarta a homlokát Virág.
– Nem tudom, nem jut eszembe. Pedig mindjárt megvan – gondolkoztam nagyon.
– „Friday night and the lights are low…” – mondta Dave, mire mindannyian felé fordultunk.
– Mondd, hogy gugliztad és nem fejből tudod – hőkölt hátra Ricsi.
Dave vigyorogva felénk mutatta a telefonját, amivel kinetezte a lyricset.
– Na, azért – könnyebbült meg Zsolti.
– Pszt. Reni – suttogta Dave, mire odahajoltam hozzá. – Amúgy tudom a szövegét.
– Komolyan? – kérdeztem halkan.
– Persze.
– Én is – mosolyogtam.
– Majd webkamerán karaokézunk egyet rá, jó?
– Mindenképp – bólogattam. ☺
– Mit pusmogtok ti ott? – kérdezte Zsolti.
– Semmit – feleltük egyszerre. Virág tovább énekelgette a számot, én is bekapcsolódtam, a fiúk pedig pislogás nélkül meredtek ránk.
– Mit műveltek? – lépett hozzánk Kinga.
– Csak énekelgetünk – vigyorgott Virág.
– Ez annyira tipikus – rázta meg a fejét lesajnálóan. – Mindenből ki akartok hagyni. Márpedig a refrén az enyém – fonta össze a karját maga előtt.
– Csoportos szakítás? – kérdezte Zsolti, mire mindenki felröhögött.
#10
Titkos jelszó
Cortez
felröhögött, és adott egy puszit az arcomra, majd beírta a mail címét és
elkezdte a jelszavát is. Ösztönösen befogtam a szemem és lehajtottam a fejem.
– Mit csinálsz? – nézett le rám furán.
– Nem nézek oda, amíg a jelszavadat írod – mondtam, ügyelve arra, nehogy lássam a billentyűzetet.
Cortez olyan hangosan röhögött fel, hogy mindenki felénk fordult.
– Ren, ez nagyon „beégtél” röhögésnek tűnik – szólt oda Ricsi.
– Előfordulhat – hagytam rá égővörös fejjel.
– Mit csinálsz? – nézett le rám furán.
– Nem nézek oda, amíg a jelszavadat írod – mondtam, ügyelve arra, nehogy lássam a billentyűzetet.
Cortez olyan hangosan röhögött fel, hogy mindenki felénk fordult.
– Ren, ez nagyon „beégtél” röhögésnek tűnik – szólt oda Ricsi.
– Előfordulhat – hagytam rá égővörös fejjel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése