NOSZTALGIA PÉNTEK #3

Újabb hét vége felé közeledünk, elérkezett a péntek, így hozom a már megszokott Nosztalgia Péntek bejegyzést. A Szent Johanna Gimi hatodik kötetével folytatódik a sorozat, tehát a Ketten van most a poszt középpontjában.

FONTOS! Enyhén spoileres lehet, így csak azoknak javaslom, akik tényleg olvasták már ezeket a regényeket.

Az előző részek:

Kezdet: ITT

Együtt: ITT

Egyedül: ITT

Barátok: ITT

Remény: ITT

Most pedig jöjjenek az én személyes kedvenceim. Nektek melyik a kedvenc részetek?

#1 Illedelmesség

– Ezt vegyétek figyelmeztetésnek. Más. Pósa!
– He? – nézett fel álmosan Ricsi.
– Talán tessék – ciccegett az ofő.
– Bocs – legyintett Ricsi.
– Talán bocsánat.
– Oké.
– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt se tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét.
– Stresszesnek tetszik lenni? – kérdezte Zsolti. Mindannyian felnevettünk, és még az ofő is elmosolyodott.

#2 Színház

Annyira rég voltam színházban, hogy totál feldobódva mentem át az aulán, ahol Cortez várt rám.
– Jó hír! – ugrottam a nyakába, mire mosolyogva nézett rám.
– Van A skarlát betű 2? – kérdezte szemtelen mosollyal.
– Ez nem vicces. Színházjegyek! – mondtam boldogan. Cortez rezzenéstelen arccal meredt rám.
– Nem vagyok gonosz, úgyhogy elmondom, neked nem kell jönnöd. De néztem volna még ezt az arckifejezést egy darabig – vigyorogtam rá. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, és lazán átölelte a vállam.
– Kösz.
– Nem jönnél velem színházba? – tettettem felháborodást.
– Nem.
– Pedig Macskák.
– Azért nem.
– És Elizabeth.
– És azért sem.
– És… és… Rómeó és Júlia.
– Pláne.
– Elénekeljem neked a Szívből szeretnit? – kérdeztem.
– Semmiképp.
– Pedig tudom.
– Tudom, hogy tudod. De ne.
– Hát, jó. De ha meggondolnád magad…
– Reni, ha ezt most elénekelnéd nekem, vissza kéne mennem a pszichológushoz – röhögött fel, és egy puszit nyomott a homlokomra.
– Ez sértő volt – tettem úgy, mintha megbántott volna. Pedig nem, mert vicces volt.
– Á, annyira nem.
– Jó ez igaz. De majdnem megsértődtem.
– Én meg majdnem bocsánatot kértem – vágta rá.

#3 Modern költészet

– „S a kis szobába toppannék, röpült felém anyám…”

– Kinyitom az ablakot, hadd röpüljön tovább – vágta rá Zsolti. Olyan hangosan röhögött fel mindenki, hogy zengett tőlünk az egész épület.

#4 Osztálykirándulás

– Tetszik kérni rizst?
– Parancsolsz?
– Rizs – emelt ki Zsolti egy műanyag tálat, és felnyitotta a tetejét.
– Ez nagyon kedves, de nem – közölte Máday csodálkozva.
– Értem. Ubit? – húzott ki Zsolti a táskájából egy kígyóuborkát (?).
– Nem, azt sem.
– Jó. Éééés – matatott Zsolti – parit csak tetszik kérni – vett ki egy doboz koktélparadicsomot.
– Mi lenne, ha felszállnál a buszra?
– De türelmetlenek vagyunk ma reggel – motyogta Zsolti, mi meg folyamatosan röhögtünk.

#5 Buszozás

– Was kostet das zimmer? – kérdezte.
– Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! – üvöltötte el magát Máday. – Te sose fáradsz el?
– Nein – vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
– Hogy állunk? – kérdezte Cortez, miközben kinyomta a zenelejátszóját.
– Még mindig azt az egy mondatot ismételgeti – vázoltam fel az elmúlt fél óra eseményeit.
– Máday?
– Kikészült.
– Klassz – bólintott, aztán felém nyújtotta a fél fülhallgatóját, és visszakapcsolta a zenét, én meg a vállára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Amikor megfogta a kezem, csukott szemmel elmosolyodtam, és mélyen beszívtam az illatát. Így utaztunk mi. A többiek, az ofő, Tölgyessy, Máday, Cortez, én és a lepkéim.

#6 A Google mindent tud

– Haraszti, mondd meg nekem, hogy mi az a hiperbola.
– Guglizza ki – vágta rá Andris.

#7 Rég nem látott kincsek

Ricsi kérésre felnyitotta a szekrényét, és csodálkozva maga elé.
– Jé! Megvan a gördeszkám – bólogatott elismerően.
– Nem tudtad, hogy itt van? – kérdeztem mosolyogva.
– Elfelejtettem – röhögött hitetlenül. – Basszus, november óta nem láttam. De jó! – vette ki, és örömmel forgatta a keze között.

#8 Szülinapi éjféli kívánság

– És, kívántál valamit éjfélkor? – érdeklődtem, miközben beszálltam a kocsiba.
– Egy kólát. Megittam. Jólesett.

#9 Életcélok :D

– Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben – olvasott bele. Aztán unottan felnézett. – A buszt.

#10 Virtuális világ

– Basszus, mi lesz a farmommal? Ííííííj – nézett gondterhelten Virág.
– A virtuális növényeid virtuálisan megrohadnak – közölte Cortez.

#11 Egy kis romantika

– Engem felidegesít, ha valaki romantikus és gyenge. Főleg, ha egy fiú – jelentette ki Kinga.
– Igazán? – nézett rá Dave. – Megértem. De egyet ne felejts el. „Ha te ugrasz, ugrom én is” – villantotta meg Dave a mosolyát, mi pedig Virággal hangosan felröhögtünk.
– Inkább ugorj egyedül – hagyta rá Kinga, és előrement, mi pedig Virággal bevártuk Dave-et, aki egy csomó romantikus filmből idézgetett nekünk, mert szerinte ez „menő randiduma.”