NOSZTALGIA PÉNTEK #2

Újra elérkezett az utolsó munkanap a héten, ez pedig azt jelenti, hogy újabb Nosztalgia Péntek bejegyzés kerül fel a blogra. Ebben a részben a Szent Johanna Gimi negyedik kötete van a középpontban, azaz a Barátok.

Nektek melyek a kedvenc részeitek? Tudassátok velem egy hozzászólás formájában. 

Ha szeretnétek, hogy a ti kedvenc idézeteitek is belekerüljenek a következő bejegyzésbe (hétfőn fog felkerülni a blogra), akkor küldjétek el nekem e-mailbe, vagy molyon vagy Facebook üzenetként. Minden elérhetőséget megtaláltok a főoldalon a blog neve mellett lévő három kis vonalra kattintva.

Az előző részek:

a Kezdetről készültet IDE,

az Együttről készültet IDE,

az Egyedülről készültet pedig IDE kattintva tekinthetitek meg.

#1 Negatív

A folyosón lévő suliboxunkból kiszedtük a biosz felszerelésünket, aztán bementünk a terembe. Illetve szerettünk volna. De az ajtó csukva volt, és bárhogy próbáltunk
benyitni, nem sikerült.
– Most kopogjunk be? – csodálkoztam, mire Virág tanácstalanul megvonta a vállát. Hát, próba szerencse alapon bekopogtam, aztán rögtön jött a válasz.
– Mondd a jelszót!
– Mi? – néztem félre, mintha csak rosszul hallottam volna.
Andris és Robi hangosan röhögtek a csukott ajtó mögött.
– A jelszót!
– Ide járunk. És szeretnénk bemenni.
– Negatív – kiáltotta
– Ez nem igaz – nevettem el magam kínosan, és feltartottam a kezem, jelezve, hogy akkor nem megyünk be. Virág nem adta fel ilyen könnyen.
– Pete Wentz?
– Negatív.
– Fall Out Boy?
– Negatív.
– AFC Tomi?
– Negatív.

Minden „negatív” válasz után a két fiúból kitört a röhögés.

(…)

– Mi van itt? – állt meg mellettünk Kinga.
– Andris és Robi jelszót kérnek. – vontam meg a vállam, és immáron hárman rostokoltunk a folyosón, az ajtónk előtt.
– Hülyék vagytok! – kiáltotta Kinga.
– Negatív – jött a válasz azonnal.

(…)

– Menj arrébb, berúgom! – kiáltotta Zsolti. Kinga hátrafordult, és grimaszolva megrázta a fejét.
– Kifelé nyílik – közölte. Zsolti ezen szemmel láthatólag megdöbbent.
– Tényleg? Mióta?
– Mindig is kifelé nyílt – nevettem el magam.
– Nem! Nem! Tavaly már egyszer berúgtam.
– Akkor biztos nyáron cserélték ki – legyintett egy a-s fiú a nézők közül.
Na, ez megosztotta a tömeget. A fél társaság azzal volt elfoglalva, hogy bejussunk, a másik fele meg azzal, hogy mikor cserélték ki az ajtókat. Ha nyáron, akkor is fél éve nem tűnt fel senkinek. ☺
– Miért csövezünk a folyosón? – kérdezte Ricsi, aki Cortezzel együtt akkor ért oda hozzánk.
– Mert Andris és Robi nem engednek be, csak ha mondunk egy jelszót – ismételtem, sokadszorra.
– Értem. Na, engedj – tolt félre Ricsi, és bekopogott.
– Mondd a jelszót!
– Szétütöm a fejed – közölte, mire azonnal kinyílt az ajtó, és mi becsörtettünk a terembe.
– Ez volt a jelszó? – csodálkozott Virág, miközben elhaladtunk Andris és Robi mellett.
– Nem – vihogott Andris. – De megijedtünk.

#2 Ki?

– Rendben, ki hiányzik? – lépett be a hátsó, titkos ajtón Gondos. Rossz nyelvek szerint az ott egy időkapu, és Gondos egyenesen egy futurisztikus világból érkezik az órákra. ☺
– Cortez – üvöltötte be Zsolti.
– És az ki? – csodálkozott Gondos.
– Antai-Kelemen Ádám – szólt Kinga.
– Még így sem tudom, de érthetőbb… – pufogott Gondos, aztán felpillantott a naplóból. – Az első padban ülő, állandóan rágózó?
– Igen – kiáltották páran.
– Jó. Mondjátok meg neki, hogy javítania kell – legyintett, aztán fellapozta a könyvet.

#3 Megfogtam egy szúnyogot

Lassan pengettem, erősen koncentráltam, még le is vert a víz, annyira görcsöltem, és igaz, hogy négyszer kezdtem neki újra, mert elrontottam, de sikerült!
– Ez mi volt? – kérdezte Cortez elkerekedett szemmel.
– Megfogtam egy szúnyogot – feleltem büszkén.
És akkor kész, megtört a jég, Cortez elröhögte magát. Őszintén, örültem volna, ha csak egy„haha” szakad ki belőle, mert a percekig tartó nevetése inkább kezdett megalázó lenni, de nem bántam. Lángvörös fejjel vártam, hogy abbahagyja. Mikor végre azt hittem, hogy ennyi, kinevette magát, újra rákezdett, hátradőlt a fűbe, és a fejét fogva, hitetlenül röhögött. Rajtam. Éljen.
– Most miért? – kérdeztem zavartan.
– Öt hónap alatt ezt tanultad? – ült fel, és még mindig mosolyogva rázta a fejét.
– Igen! De teljesen egyedül! – közöltem, merthogy én büszke vagyok a teljesítményemre.
– Őstehetség vagy – bólogatott. Nem volt bántó, inkább aranyos.

#4 Edzéshez motiváció

Zsolti: 5/2 – rám írt msn-en, hogy jól gondoljam meg, biztosan nem akarok-e menni vele kondizni. Mellékelve egy képet is csatolt valami „dögös trénerről”. Ez megőrült.

#5 Ami késik, nem múlik

– Most meg mit mosolyogsz? – förmedt rám.
– Csak – kezdtem eltöprengve – eszembe jutott, hogy ebben a félévben nem is vesztünk össze. – Kinga összeráncolta a homlokát, és a távolba meredt.
– Valóban. Jövőre bepótoljuk – mosolyodott el halványan, én meg bólintottam. – Na, szia – indult lefelé a lépcsőn.

#6 Dave, a személyi edző

– Zsolti, megtennéd, hogy elteszed a… komplett ebédedet? – nézett furcsán. Megértettem a döbbenetét. Mi, többiek, visszafojtott nevetéssel néztük, ahogyan Zsolti leteszi a villáját(!).
– Tanárnő, ez szigorú diéta, a személyi edzőm írta elő, hogy pontosan most kell megennem – közölte.
– Igazán? – kérdezte a tanárnő, és alig bírta visszatartani a nevetést.
– Igen.
– És megoldható lenne, hogy esetleg szünetben fejezd be?
– Nem tudom. Addigra kihűl a hús, és meg kell melegíttetnem a büfében. Megkérdezhetem a személyi edzőmet, mit gondol erről?
– Eszedbe ne jusson telefonálni az órámon! – förmedt rá Farkas.
– Nem, szerencsére ő is itt van – legyintett Zsolti, és Dave felé fordult, aki a telefonjában nézett valami táblázatot. – Jó, ha szünetben eszem meg?
– Jó, legyen. De akkor az ötödik órában eszed meg a halas szendvicset – biccentett Dave.

#7 Mi volt?

– Honnan hallottál hangokat? – lépett be Ricsi a házba.
– A konyhából. Azt hiszem – feleltem.
– Nem lehet, hogy valami kaja akar kijönni a hűtőből? – nézett rám, aztán elröhögte magát.

#8 Elsőbbség

– Átmegyek a pótvizsgán! Anyu fogadott mellém tanárt!
– Akit majd előbb megnézek magamnak – tette hozzá Ricsi szigorúan.
– Ajj, egyetemista lány – legyintett Virág.
– Akkor én nézem meg magamnak – vágta rá Zsolti, a többiek meg felröhögtek.

#9 Zsolti semmit sem változott

– 10/b, tomboljátok ki magatokat a nyáron, mert jövőre nem leszek ennyire elnéző – mondta, és szúrós szemmel méregetett minket, mi meg próbáltuk visszatartani a nevetést.
– Jó nyarat, igazgató helyettes asszony. Megölelhetem? – állt fel Zsolti, és széttárta a karját. Máday idegesen ráordított valami olyasmit, hogy „ne kerüljünk a szeme elé jövő szeptemberig”, aztán lesietett a lépcsőn, és inkább otthagyott minket.

#10 Szóbeli felelet extrákkal

Irodalmon Kardos kicsit berágott az osztályra, mert amikor a Himnuszból feleltetett, Zsolti egyszerűen elénekelte.

Folytatás hétfőn...

/Képek forrása: Leiner Laura We Heart It/