NOSZTALGIA HÉTFŐ #2
Eltelt egy hét, így újra előkerült a
nosztalgiázós bejegyzés, amelyben első körben Leiner Laura regényeiből idézzük
fel a legemlékezetesebb pillanatokat. A Kezdet és az Együtt már lezajlott, így
most a Szent Johanna Gimi harmadik kötetére, az Egyedülre került a sor.
Nektek mely részeket a kedvenceitek
ebből a kötetből? Ha szeretnétek nyugodtan osszátok meg velem is egy
hozzászólás formájában. Ha elnyerte a tetszéseteket a blog, akkor fel is tudtok
iratkozni, valamint Facebookon is tudjátok követni (ITT).
Ha szeretnétek, hogy a következő
bejegyzésbe a ti kedvenc idézetetek is bekerüljön (ez már a Barátok c. részből
lesz), akkor írjátok meg nekem, az elérhetőségeimet megtaláljátok a főoldalon,
a blog neve mellett található három kis vonalra kattintva. Azt is írjátok meg,
hogy milyen névvel rakjam bele a posztba (pl.: Fruzsi kedvence). Limit nincs,
küldhettek, amennyit akartok, de azért ne az egész regényt.
Most pedig nem húzom tovább a szót,
jöjjenek az én kedvenceim az Egyedülből.
#1 Vajon ki volt?
– Szeretném,
ha azok a diákok, akik a közösségi oldalon „I Luv Máday” klubot hoztak létre,
azonnal leszednék és jelentkeznének nálam! 10/b, ez főleg rátok vonatkozik!
#2 Ki vagy?
– Ööö.
Mehetek? – kérdezte.
– Örülnénk neki – bólintott Gazdag dühösen.
– Karcsi nem mehet el, túsz – jelentette ki Dave.
– Ki az a Karcsi? – nézett idegesen Gazdag, és kezdett elfogyni a türelme.
– Én vagyok – sóhajtotta Karcsi.
– Örülnénk neki – bólintott Gazdag dühösen.
– Karcsi nem mehet el, túsz – jelentette ki Dave.
– Ki az a Karcsi? – nézett idegesen Gazdag, és kezdett elfogyni a türelme.
– Én vagyok – sóhajtotta Karcsi.
#3 Az üzlet
– Reggelt! –
pattant ki Dave az anyósülésről. Kicsit furán néztünk rá, ugyanis a farmeréhez
és pólójához zakót vett fel, és sulitáska helyett egy laptoptáska lógott az
oldalán.
– Dave, mi van veled, business classon utazol? – nézett végig rajta Cortez értetlenül.
– Mi? – kérdezett vissza Dave, majd mikor leesett neki, kezét végigsimította a zakóján, és elégedetten bólintott. – Menedzser vagyok, mégsem járhatok úgy, mint egy diák…
– Dave, mi van veled, business classon utazol? – nézett végig rajta Cortez értetlenül.
– Mi? – kérdezett vissza Dave, majd mikor leesett neki, kezét végigsimította a zakóján, és elégedetten bólintott. – Menedzser vagyok, mégsem járhatok úgy, mint egy diák…
– Nemár,
röpdoli? – szörnyülködött Virág.
– Emó, ofőiből? Ne legyél sötét – lökte meg Ricsi a széke hátulját.
– Emó, ofőiből? Ne legyél sötét – lökte meg Ricsi a széke hátulját.
#5 Nem minden az, aminek látszik
A következő
pillanatban Zsolti elvékonyította a hangját, és „lányos” hangsúllyal szólt a
készülékbe.
– Halló! Felmayer Dávidot keresem – nyávogta, Cortez és Ricsi pedig rázkódó vállal, csendben nevetett. Kingával mi csak csodálkozva néztünk. Zsolti folytatta. – Ó, hát te vagy? Láttalak a neten, és azt akarom mondani, hogy úúúúgy megismernélek… – mondta, de a végén elcsuklott a hangja. – Igen, igen. A MySpace-en találtam meg a csodálatos képed!
Zsolti lehunyt szemmel próbált koncentrálni, de nehezen ment neki, mert Ricsi egyre hangosabban fuldoklott, úgyhogy gyorsan letette.
– Halló! Felmayer Dávidot keresem – nyávogta, Cortez és Ricsi pedig rázkódó vállal, csendben nevetett. Kingával mi csak csodálkozva néztünk. Zsolti folytatta. – Ó, hát te vagy? Láttalak a neten, és azt akarom mondani, hogy úúúúgy megismernélek… – mondta, de a végén elcsuklott a hangja. – Igen, igen. A MySpace-en találtam meg a csodálatos képed!
Zsolti lehunyt szemmel próbált koncentrálni, de nehezen ment neki, mert Ricsi egyre hangosabban fuldoklott, úgyhogy gyorsan letette.
#6 Az egészség a legfontosabb
– Mikor lesz
ebédszünet? – kérdezte Zsolti, aki éppen ráült egy dobozra.
– Fél tizenegy van. Most reggeliztél! – röhögött Ricsi.
– Csak kérdeztem. Mert ha leesik a vércukrom…
– Fél tizenegy van. Most reggeliztél! – röhögött Ricsi.
– Csak kérdeztem. Mert ha leesik a vércukrom…
#7 Azt üzeni...
– Neményi
azt üzeni, hogy ma délután nem tud jönni.
– Miért nem? – kérdeztem elcsukló hangon.
– Mi vagyok én, a titkárnője?
– Miért nem? – kérdeztem elcsukló hangon.
– Mi vagyok én, a titkárnője?
#8 Elveszve
– (…) XXL
pizza, dobszerkó és Lost-DVD – olvasta fel Zsolti válaszait a tanár,
mire mindenkiből kitört a röhögés.
A pizza is elég vicces volt, de ha valaki magával viszi
a Lost sorozatot egy lakatlan szigetre… No comment.
#9 Fontos információ
Zsolti
visszajött a terembe, és bejelentette, hogy sikeresen megette a kakaós csigát.
#10 Képességek
– Azta, ez
annyira érdekesen hangzik, hogy mindjárt elfutok! Egyszerűen nem bírom kivárni
a holnapot! – közölte Zsolti, mire a fiúk elröhögték magukat.
– Ez nagyon jó poén volt, főleg, ha azt vesszük, hogy Zsolti két lépést sem tud futni, mert kidől – lépett hozzánk Kinga.
– Ez nagyon jó poén volt, főleg, ha azt vesszük, hogy Zsolti két lépést sem tud futni, mert kidől – lépett hozzánk Kinga.
#11 Szúnyog télen?
– Jaj,
képzeld, kaptam egy gitárt! – jutott hirtelen eszembe.
– Azta! És milyen?
– Barna – mondtam.
– Dejóóó! És tudsz már valamit?
– Megfogtam egy szúnyogot.
– De hát tél van – szólt Virág némi töprengés után. Nem túl okos.
– Nem, ez egy dal – nevettem el magam.
– Azta! És milyen?
– Barna – mondtam.
– Dejóóó! És tudsz már valamit?
– Megfogtam egy szúnyogot.
– De hát tél van – szólt Virág némi töprengés után. Nem túl okos.
– Nem, ez egy dal – nevettem el magam.
#12 Mind ezt érezzük hétfőn...
Kardos két
ujjával az orrnyergét masszírozta, azt hiszem, sokkot kapott hétfő reggel.
–
Szemtelenkedés, zenehallgatás, evés, mobil telefon használata tanóra alatt!
Hallatlan!
– Neményi volt – üvöltötte Dave. Arnold fel sem nézett a könyvéből, csak unottan lapozott egyet.
– Igen, Dave, nekem is elsőre Arnold jutott eszembe. Semmiképpen sem te vagy esetleg Cortez, Ricsi, illetve Zsolti.
– Én nem – törölte meg a száját Zsolti egy szalvétával, majd felnyitotta az asztalára kipakolt műanyag dobozt. Kinga undorodva nézett hátra.
– Az ott rántott hús? – hitetlenkedett.
– És koviubi – mutatta fel Zsolti a doboz tartalmát.
– Miért hoztál magaddal rántott húst? – kérdezte Andris.
– Mert nem mehetek le a büfébe. Mégsem halhatok éhen, enni kell!
– Zsolti, kérlek, rakd el az ebéded. Vagy mit – szólt közbe az ofő.
– Neményi volt – üvöltötte Dave. Arnold fel sem nézett a könyvéből, csak unottan lapozott egyet.
– Igen, Dave, nekem is elsőre Arnold jutott eszembe. Semmiképpen sem te vagy esetleg Cortez, Ricsi, illetve Zsolti.
– Én nem – törölte meg a száját Zsolti egy szalvétával, majd felnyitotta az asztalára kipakolt műanyag dobozt. Kinga undorodva nézett hátra.
– Az ott rántott hús? – hitetlenkedett.
– És koviubi – mutatta fel Zsolti a doboz tartalmát.
– Miért hoztál magaddal rántott húst? – kérdezte Andris.
– Mert nem mehetek le a büfébe. Mégsem halhatok éhen, enni kell!
– Zsolti, kérlek, rakd el az ebéded. Vagy mit – szólt közbe az ofő.
Folytatás pénteken...
/Képek forrása: Leiner Laura We Heart It/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése