MAKE YOU SMILE MONDAY #2

 

A hétfőhöz alapvetően az emberek nagy része negatívan áll hozzá, amit teljesen meg is lehet érteni. Újra menni kell suliba, dolgozni kell, ebből következik, hogy korán kell kelni reggelente, messze van még a hétvége és a többi és a többi.

Szóval arra gondoltam, hogy tegyük ezt egy kicsit vidámabbá könyvekből vett idézetekkel. A Make You Smile Monday a nevéből adódóan és az előzőekből felvázoltak alapján minden hétfőn fog jelentkezni viccesebbnél viccesebb regényes pillanatokkal (szám szerint mindig öttel). 

Remélem elnyeri a tetszéseteket! :) Kommentbe jöhetnek a véleményeitek és, hogy melyik idézet volt a kedvencetek az itt felsoroltak közül.

– Hallom, nem megyünk suliba. Vagyis az ikrek igen, de ők is csak azért, mert hülyék. Ha kihagynak egy órát, máris megbuknak.
Az ikrek erre feltartják a középső ujjukat.
– Én átmegyek Valerie-hez.
– Remek. Bírom Valt. Jól fogjuk érezni magunkat.
– Nem hallottad az elejét. Azt mondtam, hogy én.
Az asztalnál mindenki a szóváltásunkat figyeli.
– De, hallottam – vigyorog lazán Easton, de közben mindenfelé jár a szeme. – Csak nem érdekel. Mikor indulunk?
– Figyelj Easton… – kezdtem, az asztalon dobolva az ujjaimmal, és megvárom, hogy megint rám nézzen. – Te itt maradsz. Vagy akár el is mehetsz, de az a lényeg, hogy nem jössz velem.
– Hallottam, hogy mondasz valamit, de semmi értelme a szavaidnak. Mikor találkozunk a kocsidnál?
(…)
– Oké, de a körmünket fogjuk lakkozni, és arról fogunk beszélni, hogy melyik betétnek jobb a nedvszívó képessége. Még tudományos kísérletek is lehetnek.
Eastonnak nem olvad le a képéről a vigyor, az ikrek viszont felmordulnak.

~ Erin Watt: Broken Prince – Megtört herceg ~

 

– Na, de most komolyan. Hogy értitek, hogy láttátok ma a szarvasbogarat? – pillantott felváltva Kornélra és rám.
– Én nem láttam – tettem fel a kezem.
– Én igen – ismerte be Kornél.
– És? Hol van? Eltüntetted innen? – kérdezte a lány.
– Nem egészen ez történt – finomította Kornél a sztorit.
– Hanem?
– A diplomáciai protokollt választottam.
– Diplomáciai protokollt egy szarvasbogárral szemben?
– Igen.
– És az milyen?
– Hát… Ő volt itt előbb, én meg inkább elhúztam – röhögte el magát Kornél.

~ Leiner Laura: Ég veled ~

– Menjen innen! Mindjárt meghalok – nyöszörögte Celaena a párnájának.

– Egy szép hölgy nem halhat meg egy szál magában – jelentette ki Dorian, és megsimogatta a lány kezét. – Szórakoztassalak egy érdekes történettel a halálod pillanatában? Miről olvassak neked? Celaena elrántotta a kezét.

– Szívesen meghallgatnám a fafejű herceg történetét, aki nem akarta békén hagyni az orgyilkost.

– Ó, imádom azt a mesét! Annyira szép a vége. Tudtad, hogy az orgyilkos csak színlelte a betegséget? Így akarta felhívni magára a herceg figyelmét. Ki gondolta volna? Milyen dörzsölt nőszemély. A hálószobai jelenet pedig egyszerűen lenyűgöző. Érdemes elolvasni a végét is, pedig előtte mennyi ostobaságot fecsegnek!

~ Sarah J. Maas: Throne of Glass – Üvegtrón ~

A srác hátranézett, majd, amikor meglátta Napsit, vidáman felvonta a szemöldökét.

– Si? – kérdezte.

– Öhm – túrt a hajába Napsi zavartan. – Ciao! – közölte elvarázsolva.

– Ciao! – köszönt vissza az olasz, egy fogkrémreklámszerű mosollyal ajándékozva meg szerelmes barátnőmet.

– Ciao! – szólt Napsi újra az olasznak.

– Ciao! – felelte illedelmesen az olasz.

– Na, jó, mindenkinek ciao! – szálltam be a beszélgetésbe, mert úgy tűnt, ezek ketten elismételgetik ezt egy darabig, én meg kezdtem kicsit unni. – Oké – néztem az olaszra, majd megkérdeztem, beszél-e angolul. Nem, nem beszélt. Ezt onnan tudom, hogy azt mondta, si. Majd, amikor beszélni kezdtem, arra is azt mondta, si. Végül egy csomót beszéltem feleslegesen, mindenre azt mondta, hogy si, mire rájöttem, hogy egy szavamat sem érti, azért helyesel ilyen bőszen. Közben persze a haverjai lehagyták, azok messziről óbégattak, gondolom, azt, hogy menjen már, így az olaszunknak kezdett sietőssé válni. – Várj, el ne menj. Oké – dörzsöltem a halántékom idegesen. Mi olaszul a név? Név. Naaa. Nem tudtam. Jó, nem baj, a jó turista kézzel-lábbal is megérteti magát. – Oké. Én Zsófi. Ő Napsi. Te pedig… – néztem rá.

– Si – vigyorgott.

– Ez valami hülye? – tártam szét a karom, tehetetlenül nézve Napsira.

– Várj már. Újra – ugrándozott Napsi izgatottan. – Napsi! – mondta. Az olasz pislogott. Nem értette. – Ő Zsófi. Én meg Napsi – nyöszörgött, de mindhiába.

– A francba, miért nincs egyikünknek sem nemzetközi neve? – dobbantottam idegesen. Az olasz társasága messziről üvöltött, ez a szerencsétlen meg csak nézett minket, és nem értette. – Megvan! Maria! Azt mindenhol értik – szólaltam meg, hálát adva az agyamnak, hogy egy ilyen hét után még működik. Újra az olaszra néztem, aki a haverjai után forgolódott. – Oké. Én Maria! – mutattam. – Maríííííjjaa! – gesztikuláltam, talán egy picit jobban a kelleténél.

– Óóóó! – esett le az olasznak. – Ciao, Maria! – köszöntött.

– Jó barátom, de te ki vagy? – förmedtem rá. – Na, akkor újra. Napsi! – böktem meg. – Maria! – böktem magamra. – És te? Tarzan? – néztem rá könyörgően.

– Óóó! Si. – mosolyodott el. – Luca.

– Végre már. Luca mi? – néztem.

– Si, Luca.

– Gyerünk Luca, biztos van második neved is – biztattam, de szegény nem értette. – Jó, rendben – erőltettem meg az agyam. – Én Maria del Piero – mutatkoztam be a teljes álnevemen.

– Maria del Piero? – nézett rám Napsi.

– Csönd, ha nem tudsz jobbat – förmedtem rá.

– Maria del Piero? – ráncolta a szemöldökét az olasz.

– Igen. Si! Mittudomén! – dühöngtem. – Te pedig. Luca...

– Óóóó! Luca Rossi – vigyorgott hátrálva, majd megajándékozott minket egy-egy ellenállhatatlan mosollyal, és a haverjai után szaladt.

– Te jó ég – forgattam a szemem.

– Imádlak, Luca Rossi! – kapott az ég felé Napsi, aki a jelek szerint az eddigieknél is jobban beleszeretett az olaszba.

~ Leiner Laura: Bábel ~

– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem.
Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.

~ Cassandra Clare: City of Bones – Csontváros ~