MAKE YOU SMILE MONDAY #1

 

 

A hétfőhöz alapvetően az emberek nagy része negatívan áll hozzá, amit teljesen meg is lehet érteni. Újra menni kell suliba, dolgozni kell, ebből következik, hogy korán kell kelni reggelente, messze van még a hétvége és a többi és a többi.

Szóval arra gondoltam, hogy tegyük ezt egy kicsit vidámabbá könyvekből vett idézetekkel. A Make You Smile Monday a nevéből adódóan és az előzőekből felvázoltak alapján minden hétfőn fog jelentkezni viccesebbnél viccesebb regényes pillanatokkal (szám szerint mindig öttel). 

Remélem elnyeri a tetszéseteket! :) Kommentbe jöhetnek a véleményeitek és, hogy melyik idézet volt a kedvencetek az itt felsoroltak közül.

 

– (…) A szalonban nagy volt a hajtás, mindenki most akar új frizurát karácsonyra, hogy másnap megint ugyanolyan csúnyák legyenek, mint előtte.

– Hogy mondhatsz ilyet? – rázom meg a fejem. – Hiszen ők a vendégeid, tőlük kapod a fizetésed.
– A fizetés is csúnya.

~ P. C. Harris: Újrajátszás ~

– Szerintem az olvasás szexi – jelentette ki.
– Ó, most már így gondolod? – néztem rá meglepve.
– Ó, igen, és tudod, mi szexi még? – Előrehajolt, hogy az arca kitöltötte a képet, és felém biccentett. – Az ilyen bloggerek. Hű!
A szememet forgatva a karjára csaptam.
– Vegyél vissza magadból!
Daemon hátradőlt, és a következő öt percben megpróbált csendben maradni. Egyesével adogatta a könyveket, de mindegyikhez hozzáfűzte a véleményét: kisajátította a teljes felvételt.
– Ez a pasas idétlenül néz ki – közölte egyszer. Vagy: – Mi ez a bukottangyal-mánia? – De a legjobb az volt, amikor az én arcom elé emelte az egyik könyvet, és megjegyezte: – Ez a kaszás pasas tetszik nekem. Ő megteheti, hogy gyilkolással keresse a kenyerét.

~ J. L. Armentrout: Ónix ~

Magamról: „Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán”
„Tisztelt Tanár úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné”

~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi – Örökké ~

– Te tudsz zongorázni, Carter? – kérdezte Jim, ahogy lassan visszatalált a kanapéra, és szétterült a párnákon, miközben jó párszor sikeresen belém rúgott.
– Igen! Tudok zongorázni! – feleltem kiabálva. Miért kiabálok?
– Nem arról beszélek, hogy tudsz-e pötyögni a kis Casio szintiden, amin nem kell mást csinálni, mint lenyomni a "demo" gombot és úgy tenni, mintha őstehetség lennél – felelte Jim a szemét forgatva.

~ Tara Sivec: Életek és édességek ~

– Ez… a teknős a tiéd?
– Aha. – Félvigyor jelent meg az arcán, ahogyan felemelte a kisállatot. – Raffaello, bemutatom Averyt!
Integettem a teknősnek, bár a következő pillanatban már totál hülyének éreztem magam emiatt. Ő persze egyszerűen visszahúzta a fejét zöld-barna páncéljába.
– Érdekes kis kedvenc!
(…)
– Most vissza kell vinnem Raffaellót a helyére, mert ha nem, akkor képes a kezembe pisilni, az pedig nagyon szar érzés.
Az ajkam megrándult és kis mosolyra húzódott.
– Azt el tudom képzelni.
(…)

– Egyébként Raffaello jól van.
Megkönnyebbülten vigyorogtam.
– Jó tudni. Végül lepisilt?
– Nem, de nem sok híja volt. Hoztam neked valamit.
– Teknőspisit?
Cam felnevetett, a fejét ingatta és a táskájába nyúlt.
– Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de nem.

~ J. Lynn: Várok rád ~