NOSZTALGIA HÉTFŐ #8

Egy kicsit későn, de érkezik a mai Nosztalgia Hétfő! :)

És ezennel a végéhez érkezett a nosztalgiázós bejegyzésekben is a Bexi-sorozat. Egy új hét kezdődött el és megint egyre közelebb kerültünk az Ég veled megjelenésének az időpontjához.

De most fókuszáljunk a lényegre, ugyanis ennek a posztnak a középpontjában a Egyszer áll, ide pedig összegyűjtöttem nektek néhány – szám szerint 14 – kedvenc pillanatomat. Ahogy az előzőek is, ez is ugyanúgy spoileres lehet azok számára, akik még nem olvasták ezeket a regényeket.

Az előző részek:

Késtél: ITT

Hullócsillag: ITT

Illúzió: ITT

Nélküled: ITT

Valahol: ITT

Szent Johanna Gimi: ITT

Jó böngészést mindenkinek! :)

#1 Napi bölcsesség

Mondok valamit, aztán vagy megfogadod vagy nem. Ha utálnak, akkor idegesíted őket. Ha idegesíted őket, akkor hallanak rólad. Ha hallanak rólad, akkor valamit jól csinálsz.

#2 Motiváció

Majd építek új álmot a régi romjai felett.

#3 Ki minek mondja

– Ti lenyúltátok az asztalt? – kerekedett el a szemem.
– Nem, ez így nem pontos kifejezés. Használatba vettük. Jogilag így hívjuk – erősködött Bogyó, aki úgy tűnik, komolyan vette a doktori címet, amit önkényesen osztott ki magának.

#4 Ki minek mondja 2.0

– Nem loptunk semmit! – tagadta Pepe beleszólva a beszélgetésbe. – Használaton kívüli tárgyakat emeltünk át A pontból B pontba – szépítette.

#5 Új hely, új dekoráció, új berendezés

– Egyébként tudtál róla, hogy Aszádék szétlopták Balogh volt irodáját, és minden szart átszállítottak tegnap a Körte Recordsba?
– Neeeem! – tagadtam azonnal, talán kissé feltűnően.
– Az agyam eldobom. Még Balogh családi fotóját is lenyúlták. Odarakták nekem az asztalra a képkeretet. Ezek nem normálisak – mesélte.
– Hát, nézd a jó oldalát – nevettem.
– Van olyan? – kérdezte.
– Ha Balogh nincs is már itt, a szívünkben tovább él. És az asztalodon.
– Nem vagy vicces – grimaszolt Körte. – Mindegy, majd délután kiszanálom a cuccokat, mert sem Balogh családi fotóit nem akarom nézni, sem azokat az arany- és platinalemezeket, amiket elhoztak. Semmi közünk azokhoz az előadókhoz, akiknek a díjaival jelenleg tele van az iroda – értetlenkedett a kormányt csapkodva.
– Ez jogos – biccentettem. – És gondolom, a kávéautomata is megy vissza…
– Nem, az igazából maradhat – vonta meg a vállát, aztán felém kapta a fejét: – Honnan tudsz róla?
– Sehonnan – tettem fel a kezem védekezőn.

#6 Mindent meg kell ünnepelni

– Mert Aszádék írtak, hogy menjünk a Körte Recordsba megünnepelni az ajtótábla felhelyezését…
– Ezt hogy kell érteni? – gondolkodtam el.
– Szerintem úgy, ahogy hangzik. Megünnepeljük, ahogyan Betty felragasztja az ajtótáblát – magyarázta, majd látva, hogy nem pontosan értem, hozzátette: – Aszádékról van szó, nekik minden alkalom ajándék, amikor valamilyen ürüggyel piálhatnak. A múltkor az új vécékefe miatt tartottak bulit – mesélte.

#7 Sikerek

A Kompót című dalukkal kijutottak az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol hazánkat képviselték a nemzetközi versenyen. Utolsó helyezést értek el nulla ponttal. Garai Evelin úgy nyilatkozott, hogy élmény volt a részvétel, a többi tag pedig saját bevallása szerint „örült az ingyen útnak és a piának”.

#8 Madzag, ölj!

– Madzag, ölj! – kiáltotta hirtelen Puding, és elengedte az ölében tartott yorkit. Mindenki a kiskutyát nézte, hogy most mi fog történni, mire Madzag kiugrott az Aszád öléből, és rohanni kezdett. Először úgy tűnt, hogy a célszemély felé, de aztán a kiskutya kikerülte Geri lábát, és átszaladt a másik szobába.
– Hát ez nem jött be – dünnyögte Puding csalódottan, Daniella pedig odahajolt, és együttérzően megpaskolta a karját.

#9 „Átlagos” beszélgetés

A legutolsó poszt a titkos Facebook-csoportunkban Bogyó kérdése volt, ami arról szólt, miként lehetne elintézni, hogy Körte és Betty elefánton vonuljanak be az eljegyzési bulira. Erre válaszolt Puding, hogy kérdezzék meg Kemált, és betaggelte a törököt. Aki erre azt írta, sajnos ebben nem segíthet; de birkát tud szerezni, ha kell, mert az unokatestvére tenyésztő.

#10 Eseménydús éjszaka

– Megőrültél? Megütötted az arcomat – nézett rá Márk döbbenten.
– Honnan kellett volna tudnom, hogy te vagy? Majdnem beszartam, úgy megijedtem, amikor rám léptél! – vágta rá Daniella dühösen.
– Mi történik? – pislogott Evelin, Márk pedig odakapta a fejét, és meglepetten nézett a mellettem fekvő Evelinre.
– Te mit keresel itt?
– Nem, te mit keresel itt? – kérdezte Daniella.
– És különben te mit keresel itt? – fordult hozzá Márk széttárt karral.
– Márk, te mit keresel itt? – néztem rá a szememet dörzsölve.
– Mi történt? – rontott be az ajtón György álmos arccal, és körbenézett a helyiségben. – Na jó, ti mit kerestek itt, mindannyian? – tette fel a lehető legtökéletesebben a kérdést.
– Passz – tettem fel a kezem védekezőn.
– Mi, Evelinnel itt aludtunk, egészen addig, amíg Márk bele nem lépett a gyomromba! – felelte Daniella.
– De mit kerestél az erkélyajtó előtt? – kérdezte Márk.
– Ott aludtam! – védte magát Daniella.
– Jó, legközelebb szólj, ha kutyát játszol, hogy tudjak róla – dünnyögte, és fájdalmasan az arcához kapott. – Mi a franccal ütöttél le?
– A telefonommal. Bocs – húzta el a száját Daniella.
– Mi ez a lárma? – lépett be anyu a szobámba, és meglepetten nézett körbe. – Mi folyik itt? – akadt meg a tekintete Márkon.
– Ha jól értem – köszörülte meg a torkát György – , a lányok itt alszanak Bekinél. Márk vélhetően nem tudott róla, és felmászott az erkélyen. A szobába lépve megbotlott Daniellában, aki egészen érthetetlen okból kifolyólag az erkélyajtó előtt aludt a földön. Ijedtében a telefonjával arcon verte Nagy Márkot. Mire mindenki felébredt – vázolta fel a helyzetet.
– Te felmásztál az erkélyemre? – néztem Márkra döbbent mosollyal.
– Ja – túrt a hajába. – Gondoltam, mindenki alszik, és nem akartam lármát. Láttam, hogy nyitva van az erkélyajtó, és… be akartam köszönni. Akkor még nem tudtam, hogy itt a pitbull, és leüt a hatalmas telefonjával – magyarázta fájdalmas grimasszal nézve Daniellára, aki azonnal védekezni kezdett.
– Mondtam, hogy bocs. És különben is, ez a kijelzőméret az optimális sorozatnézéshez – közölte sértetten. – Egyébként pedig ez mind nem történik meg, ha a bejárati ajtót használod, és nem mászkálsz a falon, mint valami elcseszett pókember!

#11 Névváltozás

– Tehát akkor két üveg az úrnak…
– Így van. Bogyó úr – biccentett Bogyó, aztán átgondolta. – Vagyis Doktor Bogyó. Inkább Doktor Bogyó úr – állapodott meg végső nevében.

#12 Szállítmány

– Van valami oka annak, hogy kaptam egy üzenetet valami Dzsemáltól, aki azt írja, ő Kemál unokatestvére, és az iránt érdeklődne, hogy pontosan milyen címre hozza a birkát? – kérdezte, felmutatva a kezében lévő telefonját.
Pepe odalépett Körtéhez, és ránézett a kijelzőre.
– Én nem látom az üzenetet. Biztos a gyógyszer mellékhatásától képzelsz ilyeneket – mondta és behúzta a nyakát, mert Körte emelet a kezét egy taslira.

#13 Hidd el, hogy finom

– Nekem indulnom kell – szólt Márk, ellenőrizve az időt a telefonján.
– Ne! – kiáltott rá a pincér. Márk ledöbbenve, teljesen értetlenül nézett rá. – Úgy értem – váltott kevésbé hisztérikus stílusra a felszolgáló – , esetleg töltesz fel egy fotót arról, hogy itt jártál? És nagyon ízlett az étel…
– Nem is ettem semmit – válaszolta Márk furán.
– De én esküszöm, hogy finom – közölte a pincér könyörgő tekintettel.

#14 Engedély

– A Körte Records PR osztálya engedélyt ad a képre? – kérdeztem, mire Körte elkerekedett szemmel nézett a telefonom kijelzőjéről.
– Te hülye vagy, gyerek? – meredt rám, mire hangosan felnevettem.
– Csak vicceltem – pillantottam rá hálásan.
– Tudom – bólintott. – De azért megkérdezem a PR-osunkat – tette hozzá, aztán oldalra fordult, és elüvöltötte magát. – Betty! BETTY!
– Mi az? – kiabált vissza Betty valahonnan az emeletről.
– A gyerek és Márk feltölt egy közös képet!
– És? – hangzott a válasz.
– Úgy látom engedélyezi – fordult vissza hozzánk Körte röhögve.

Folytatás pénteken...

/Képek forrása: Leiner Laura We♥It oldala/