PERZSELŐ VÁGY ÉS NYERS ERŐ. LÁSS A MÉLYÉRE!



KÖNYVPROFIL
Elit start: 2017.04.20.
Megjelenés ideje: 2017.05.19.
Eredeti megjelenés éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Pötty: Rubin pöttyös könyvek
Oldalak száma: 312
Kötéstípus: kartonált
Fordító: Benedek Dorottya
Fülszöveg: Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

 

Greta Hunsen édesanyjával és mostohaapjával éli nyugodt mindennapjait, ám ez mind gyökeres változáson megy keresztül, amikor kiderül, hogy mostohaapja fia hozzájuk költözik egy teljes évre. A lány izgatottan és egy kissé idegesen várja haza őket anyjával, és kiderül, hogy idegessége nem volt alaptalan, hiszen a megérkezésük pillanatában is látszik, hogy nem felhőtlen az apa-fia kapcsolat. Elec O’Rourke bunkó viselkedése nem könnyíti meg életüket, levehető, hogy nem szívesen tartózkodik náluk. Elec és Greta rendkívül erős és egyben makacs karakter, így elkerülhetetlenek a viták. Főleg, hogy a fiú úgy látszik nem képes abbahagyni szívatásait. Ám a kezdeti nehézségek egy kicsit pozitív irányba kezdenek haladni, megnyílnak egymásnak, és éppen ekkor jön, amikor el kell válniuk. Hét évvel később egy váratlan baleset miatt azonban újra egymásra találnak, csak éppen egyiküknek sem egyszerű a viszontlátás…
A sors és az élet nagyon elcseszett és igazságtalan tud lenni. Hihetetlenül elcseszett és igazságtalan. Ezt Penelope Ward Stepbrother Dearest – Legdrágább mostohabátyám című alkotásában remekül bemutatja. Viszont a kegyetlenségben is vigaszra találhatunk. Úgy, ahogy Elec Greta-ra talált. Egyenesen imádtam a kettejük történetét, szerintem egy szuper párost alkotnak, szerettem az összes együtt töltött pillanatukat. Egyszerre volt megható, szívmelengető, néhol humoros és szórakoztató, máshol pedig elszomorító. Tele van érzelmekkel, erre a könyvre igaz, hogy egy egész érzelmi hullámvasút.
A Legdrágább mostohabátyám ezek mellett egyedi is, hiszen az egyik karakter által írt regényből is olvashatunk részleteket. Tehát egy könyvet olvashatunk egy könyvben. Kettő az egyben. ;)
Én még annyira olvastam volna tovább és tovább és tovább! Penelope Ward egy számomra zseniális könyvet írt meg, és a személyében új kedvenc írót avathattam. Remélem, hogy hamarosan még több regényt olvashatunk az írónő tollából.
Bár a kezdete keserű, a vége elképesztően édes. ♥

RÖVID ÖSSZEGZÉS
Borító: Az biztos, hogy felkelti a figyelmet. ;)
Kedvenc karakter(ek): Elec (♥), Greta
Nem szimpatikus karakter(ek): Randy. Véleményem szerint egyáltalán nem volt helytálló Elec-kel a viselkedése. Értem én a problémáját, azonban ezt másképp is lehetett volna kezelni.
Értékelés: Egyértelmű, 5/5. Alig várom, hogy további regényeket is olvashassak az írónőtől.
Ajánlom? Őszintén ajánlom! Fantasztikus történet, olvassátok!
És legutoljára pedig itt van néhány idézet a könyvből:

„A törött szív is dobogó szív.”

„Te azonban a legjobb dolog vagy, ami valaha velem történt. Remélem, egy nap majd azt mondhatom, az egyik legjobb, de egyelőre csak te vagy.”

„Kezdtem megnyílni, és ez megrémített. Sosem volt bajom azzal, ahogyan rám nézel. Sokkal inkább azzal, amit érzek, amikor rám nézel: olyan dolgokat érzek, amiket nem lenne szabad, amiket nem hagyhatok eluralkodni magamon. Ugyanakkor… még soha semmi nem volt olyan rossz érzés, mint amikor már nem néztél rám, Greta.”

Megjegyzések